“Engedem, Hadd menjen” – a Csík Zenekar dokumentumfilmje Fornax támogatással

2015. 07. 31.

Szív- és lábdobogtató dallamok, összefonódó emberi sorsok, három újrakezdés története. Megkapó dokumentumfilm a 25 éves Csík Zenekarról, a “Most múlik pontosan” című dalról, Kiss Tiborról (Quimby) és az Erdőszombattelki Zenekarról.

Ahogy a hozzánk hasonlóan szintén idén negyed évszázados jubileumát ünneplő Csík Zenekar zenéjében a hagyomány és az újítás tökéletesen kiegészíti egymás, úgy a Fornax számára az informatika területén a tradíció és az innováció együtt létezik – így alkotva erős egységet! Ezért is támogattuk Lévai Balázs dokumentumfilmjét “Engedem, hadd menjen!” címmel.

Hogyan fonódik össze egymással három látszólag egymástól teljesen független sors, akiket első pillantásra legfeljebb a zene köthet össze. A film végére kiderül, hogy a kötelék ennél sokkal mélyebb és bennük sokkal több a közös.

„A „most múlik pontosan” című dal a Csík zenekar, Kiss Tibor és egy erdélyi, erdőszombattelki zenekar történetének nem mindennapi összefonódása. A kapcsolat pedig minden sorsban ugyanaz, az újrakezdés – amelyet ez a bizonyos dallam foglal keretbe: “Most múlik pontosan, engedem, hadd menjen…” Talán ez az az alkotás, amelyben a legjobban érzékelhető a Csík zenekar páratlan és egyedi munkássága. A sikert mi sem bizonyítja jobban a teltházas koncertek mellett, minthogy több mint 10 millióan nézték meg a Quimby feldolgozást a Youtube-on.

Akik esetleg nem ismerik az eredeti szerzeményt akár azt is gondolhatják, hogy egy régi magyar népdalról van szó, ami hasonlóan szívhez szóló, mint Kodály vagy Bartók gyűjtéséből származó muzsikák. Ennek a feltételezésnek bizony van is némi igazságtartalma, hiszen a Csík zenekar a Quimby dalban elrejtett egy mezőségi, pontosabban erdőszombattelki népzenei motívumot,  a „mesét”, amely tehát így kapcsolódik a harmadik történethez és általa így juthatunk el Erdélybe.

A izgalmasan felépített forgatókönyv, nagyszerű emberek, megragadó történetek és némi kellemes fanyar humor. A film nézése közben az embernek gyakran olyan érzése támad, mintha ő is a részese lenne az élményeknek és ott ülne a szereplőkkel egy asztalnál.

Az Uránia Filmszínházban tartott díszbemutatón a vetítés utolsó perceiben a közönség nem nagyon akarta elengedni a filmet, tapintható volt a táncolhatnék. A királyi Televízió többször is műsorára tűzte az alkotást.